Bella lma
„Ismers helyen talltam magam. Mikzben tudatom valamelyik flrees zugban tisztban voltam vele, hogy lmodom, felismertem az erd zld flhomlyt. Hallottam a kzeli hullmverst a sziklkon. s azt is tudtam, ha megtallom a tengert, akkor vgre lthatom majd a napot. A hang irnyba botorkltam, de ekkor hirtelen felbukkant Jacob Black, elkapta a kezemet, s vissza akart rngatni az erd legsttebb srjbe.
− Jacob? Mi baj van? − Krdeztem. rmlten, teljes erbl rngatott, de n megmakacsoltam magam: nem akartam visszamenni a sttsgbe.
− Fuss, Bella, muszj elfutnod! − Suttogta rettegve.
− Erre, Bella! − Megismertem Mike hangjt, a srbl jtt, de ltni nem lttam t.
− Mirt? − jra megprbltam kirngatni a kezemet Jacob szortsbl. Egyre ktsgbeesettebben vgyakoztam a nap utn.
Jacob elengedte a kezemet, lesen felkiltott, hirtelen megrzkdott, s az erd stt fldjre rogyott. Ott vonaglott a fldn, n pedig elborzadva nztem.
− Jacob! − Siktottam. De Jacob mr eltnt. A helyn nagy, vrsesbarna farkas llt, a szeme fekete. A farkas nem rm nzett, hanem a tengerpart fel, a htn a szr felborzoldott, vicsorgott, kiltszottak nagy, srga agyarai, s halkan morgott.
− Bella, rohanj! − Kiltotta Mike valahonnan a htam mgl. De n nem mozdultam. A part fell kzeled fnyt figyeltem.
s ekkor Edward lpett ki a fk kzl, a bre tompn fnylett, a szeme fekete s fenyeget volt. Elrenyjtotta az egyik kezt, s intett, hogy kvessem. A farkas a lbamnl felmordult.
Egy lpst tettem Edward fel. Akkor elmosolyodott, les, hegyes fogai megvillantak.
− Bzzl bennem! − Dorombolta. jabb lpst tettem felje.
A farkas egy ugrssal kztnk termett, hogy a vmpr torknak ugorjon.
− Ne! − Sikoltottam, s felltem az gyban.
A hirtelen mozdulattl a fejhallgatm lerntotta a CD-lejltszt az jjeliszekrnyrl, s az nagyot csattant a padln.
A lmpm mg mindig gett, n pedig ott ltem, teljesen felltzve, az gyamon, mg a cipm is rajtam volt. A komdon ll ra hajnali fl hatot mutatott.”
 | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
